Be- és el- és e-számolok

Már írtam korábban, hogy nagyon érdekes, némely pillanat kristálytisztán megőrződik, másokra meg alig-alig emlékszünk – holott nem biztos, hogy jelentőségük alapján akarattal így konzerválnánk őket. Pl. fogalmam sincs már, hogy az esküvőmön mi volt, csak homályosan emlékszem, a polgárira szinte nem is. Bezzeg a lepényhal formája, illata, íze, az asztalunk helye (pont szemben a bejárattal)… Tovább »

Ez mindenkinél így megy? (Nem a viszketés, most nem az jön.)  Amióta gyerekem van, konstans azt elemzem és többnyire erősen kritizálom magamban, amit a saját édesanyám gyerekneveléséről tudok. Na, nem voltak ám ők rossz szülők, sőt! Ha a jó szülőség / rossz szülőség mércéje az egészséges, életképes, boldog felnőtt, akkor jó szülők voltak.  Mivel kaptam… Tovább »

A legelső fehérköpenyes, akit felkerestem ez ügyben, a külföldi egyetemi háziorvos volt. Nála jártam már korábban – arra a randinkra kerestem és tanultam meg a diarrhea szót a magyar-angol szótárból. Szerény, kedves, visszafogott 30-as férfi. Megkérdezte, hogy megtartjuk-e, de olyan kis kedvesen, hogy “bocsi, muszáj megkérdeznem, ne bántódjatok meg”. Meg mérlegre állított, ami sarkalatos pont… Tovább »

Kezdeti lelkesedése után férj közölte, hogy simán lehet a két csík egy false positive (fals pozitív) teszteredmény – átböngészte a leírásokat, és megtalálta, hogy kb. 10 000 000 esetből 1 tényleg lehet fp (ez persze nem a pontos szám, nem emlékszem már). Tehát: vegyünk egy új tesztet. Miközben elmentünk gyógyszertárat hajkurászni péntek késő délután, azt… Tovább »

Fogalmam sincs, végeztem-e már korábban terhességi tesztet – simán lehet, hogy igen, rengeteget, de az is simán lehet, hogy az volt a legelső. Vannak ilyen pillanatok – percek, órák -, amiknél valahogy visszatekintve kitágul az idő, olyan az egész, mintha egy nagyítóval néznénk a történéseket, és ezek lennének a nagyító alatt. Az előttük / utánuk… Tovább »

D. Tóth Kriszta Lolával az élet című könyvét kezdtem el olvasni. Rádöbbentem, hogy milyen illékonyak az emlékek – most még pontosan fel tudom idézni a szagokat, színeket, fényeket a kisváros utcájáról, tisztán emlékszem, hogy melyik sarkon volt az, hogy elkezdtünk arról ábrándozni, milyen lesz, ha majd köztünk sétál és fogja a kezünket, mi meg hintáztatjuk. Vajon holnap… Tovább »