Már írtam korábban, hogy nagyon érdekes, némely pillanat kristálytisztán megőrződik, másokra meg alig-alig emlékszünk – holott nem biztos, hogy jelentőségük alapján akarattal így konzerválnánk őket. Pl. fogalmam sincs már, hogy az esküvőmön mi volt, csak homályosan emlékszem, a polgárira szinte nem is. Bezzeg a lepényhal formája, illata, íze, az asztalunk helye (pont szemben a bejárattal) annyira megvan, hogy meg tudnám fogni, ha akarnám. A lepényhal, amit az isteni finom paradicsomleves után ettem. Ott, külföldön. Miután a 3. vagy 4. teszt is pozitív lett, ezzel végleg elvetettük az “ez csak fals pozitív” elméletet, ünnepelni mentünk. Csóró diákokként egy nagyon puccos étterembe, amivel mindig szemeztünk, de sose mentünk volna be, amúgy. Így meg bementünk, és életemben először (és utoljára) kóstoltam csigát. Spenóttal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: